Számos tanulmány foglalkozott már a gastrooesophagealis reflux és a túlsúly kapcsolatával. A vizsgálatok mind rámutattak az egyértelmű összefüggésre, azaz túlsúly esetén nagyobb arányban kell refluxos tünetekkel számolnia nem elhízottakhoz képest.
A civilizált társadalmakban a reflux és az elhízás aránya az elmúlt 40 évben óriásit növekedett, épp ezért is komoly népegészségügyi problémát jelent a fejlett országokra nézve ezen betegségek előretörése.
A tanulmányok, melyek a címben szereplő összefüggést vizsgálják, bár eltérő arányokat és szignifikancia szinteket mutattak ki, de az minden studyban közös, hogy az összefüggés szignifikáns. Például egy vizsgálat arról számolt be, hogy a részt vevő elhízott páciensek közel fele szenvedett gastrooesophagealis refluxtól, míg egy másik tanulmányban a részt vevők mintegy 60%-ánál mutattak ki abnormális savexpozíciót 24 órás pH mérés során. Több populáció szintű tanulmány vizsgálta azt, hogy az elhízottakban mennyivel magasabb arányban jelentkeznek refluxos tünetek, mint az átlag testsúlyú népességben, egy német tanulmány szerint ez az arány 2,6%, egy brit tanulmány szerint 2,23%. Extrém túlsúlyosak esetében ez az arány 3,3% volt, illetve extrém túlsúlyban szenvedő nőbetegek esetén 6,3%. Nincs egyértelműen tisztázva a refluxbetegség és a nem közötti kapcsolat, de ez az arány szoros összefüggést feltételez.
A lehetséges mechanizmusok
Az elhízás hatására megváltozik a nyelőcső és a gyomor, illetve a kettő közötti átmenet anatómiája és fiziológiája is. Ez a változás magába foglalja a nyelőcső motilitászavarait, mint a nyelőcső alsó záróizmának csökkent nyomása, a rekeszizomsérv kialakulása, illetve a megemelkedett gyomorban lévő nyomás. A hasi típusú elhízás a reflux egyik legfontosabb rizikófaktora, illetve ennek megfelelően a Barrett oseophagus nevű rákmegelőző állapot kialakulására is hajlamosít. Egyértelműen bebizonyították azt is, hogy a testsúly csökkenése és az életmódváltás hatékonyan javítja a reflux tüneteit.
A vizsgálatok során az is igazolódott, hogy a refluxos tünetek előfordulása és a derék/csípő hányados között szorosabb az összefüggése, mint a reflux tüneteinek kialakulása és a BMI között. Ennek hátterében az állhat, hogy a centrális típusú elhízás emeli a gyomorban lévő nyomást, illetve a viszcerális (zsigeri) zsír olyan metabolikusan aktív produktumokat termel, mint az IL-6 vagy a TNF-alfa nevű citokinek, melyek a nyelőcső motoros aktivitására is hatással vannak. Ezen túlmenően az elhízás a már említett Barett oesophagus kialakulásának esélyét is növeli és elhízottakban a rosszindulatú nyelőcsődaganat kialakulásának gyakorisága is magasabb a nem elhízottakhoz képest-mintegy 16-szoros.
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a testsúly egészséges szinten tartása, illetve túlsúlyban szenvedők esetén a fogyás hatékony a gastrooesophagealis reflux tüneteinek és szövődményeinek csökkentésében is, illetve maga az életmódváltás alapvető ezen betegségek kezelésénél.
Dr. Csuth Ágnes
Vital Balance Életmód Központ