Az orvosok sokszor tapasztalják, hogy a betegek divatos diétákkal, étrendekkel kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. Az alábbiakban a Mayo Clinic belgyógyászati szakmai csoportja által publikált tényeket, eredményeket közöljük.
Az Atkins-diéta egy népszerű, alacsony szénhidrát-tartalmú fogyókúrás módszer, melyet 1972-ben Robert C. Atkins kardiológus állított össze. A módszer lényege a szénhidrátbevitel megszorítása, és a fehérje- illetve a zsírbevitel hangsúlyozása. Attól függően, hogy a diétázó az Atkins-diéta melyik fázisában van, a napi szénhidrátbevitel 20 és 100 g között van.
Az Atkins-diéta 2003 óta reneszánszát éli, azóta kissé módosult a diéta leírása, bár korábban is „tiltottak” voltak a fehér liszt, az egyszerű cukrok és az egyéb finomított szénhidrát-tartalmú élelmiszerek, emellett javasolt volt a magas fehérjebevitel és a „jó” (telítetlen zsírok, omega 3, 6- zsírsavak) zsírok, olajok fogyasztása.
2003-ban a zsírfogyasztás tekintetében annyiban módosult a diéta, hogy kifejezetten ellenzi a telített és transz-zsírok fogyasztását. Az Atkins-diéta során a betegek nem számolják a kalóriákat, ehelyett nettó szénhidrát-tartalmat mérnek, ami úgy számolható ki, hogy az étel összes szénhidrát-tartalmából kivonják a rosttartalmat. A módszer lényege az is, hogy nem jár éhségérzettel, illetve az alacsony szénhidrátbevitel révén az inzulinkiáramlás mértéke csökken.
A diéta 4 részből/lépcsőből áll, attól függően, hogy ki mennyit szeretne fogyni, különböző lépcsőknél kezdheti a diétát, az első lépcső a legdrasztikusabb, itt 20 g a napi szénhidrát-mennyiség. Az Atkins-diéta hangsúlyozza a testmozgás fontosságát, de nem részletezi annak módját, gyakoriságát, időtartamát.
Az eredmények
A vizsgálatok szerint a fogyókúrázók a diéta kezdetén ugyan nagymértékű súlyt vesztenek (átlagosan 6-7 kg-ot az első 2 hétben), de hosszú távon a diéta nem bizonyult jobbnak a magas szénhidráttartalmú diétáknál, és a diétás szabályok betartása mellett is könnyen alakul ki jojo-effektus. A szakemberek véleménye szerint a diéta az elején nem a szénhidrát-bevitel megszorítása miatt működik, hanem azért, mert nagyon szűk spektrumból lehet szénhidráttartalmú élelmiszert választani, ezért a bevitt kalória is kevesebb, a szakértők szerint hatékonyabb lenne a diéta, ha odafigyelne a kalória- és zsírbevitelre, mellette engedékenyebb lenne a szénhidrát-bevitel esetében.
A valóság
A legtöbb diéta, mely súlycsökkenést eredményez, alkalmas módszer a kardiovaszkuláris rizikó mérséklésére, a szérum koleszterin- és vércukor-paraméterek javítására, ennek függvényében az alacsony szénhidrát-tartalmú diéta is alkalmas erre a célra addig, míg súlycsökkenést okoz és nem kell jojo-effektussal számolni.
Egy tanulmány igazolta, hogy az Atkins-diéta javítja a triglicerid-szintet, illetve a diéta későbbi szakaszaiban a magas rostmennyiség bevitele is hasznos a szervezet számára.
Ezzel szemben egyetlen nagy esetszámú hiteles vizsgálat sem született azzal kapcsolatban, hogy az Atkins-diéta hosszú távon eredményes lenne, vagy az élettartamot meghosszabbítaná.
Az Atkins-diéta veszélyei
A diéta elején az alacsony szénhidrát-bevitel miatt ketoacidózis léphet fel. Állatkísérletek bizonyították, hogy a magas zsír- és fehérjebevitel hajlamosít malignitás és kardiovaszkuláris betegségek kialakulására. Az Atkins-diétaval kapcsolatban a hosszú távú hatásokról nem áll rendelkezésünkre információ, a leghosszabb követéses vizsgálat 1 éves időtartamú volt.
Az Atkins-diétát nem végezhetik terhesek, szoptatós kismamák, vesebetegek, illetve fokozott veszélynek vannak kitéve a cukorbetegek és a diuretikum-terápiában részesülők.
Dr. Csuth Ágnes
Vital Balance Életmód Központ
